Reality and Kayla as a hero

Sziasztok!

Nagyon sokat gondolkodtam, hogyan is kezdjek neki ennek a posztnak, illetve hogyan közelítsem meg azt a témát, amiről beszélni szeretnék nektek, és ami engem is sajnos elért az utóbbi egy hónapban.. Aztán végül is arra jutottam , hogy nem agyalok rajta, mivel a legjobbakkal és a legelszántabbakkal is előfordul az ilyen, így teljesen őszintén fogok róla beszélni, hogy ezt az oldalamat is megismerjétek: elvesztettem a motivációmat.
Karácsony tájékán kezdődött, amikor is ért egy kisebb lelki atrocitás, kicsit megzuhantam, de nem is ez a lényeg, hanem hogy amikor elér a szomorúság, akkor hajlamos vagyok a hűtőszekrénybe menekülni. A nagy karácsonyi lakomák pedig csak rontottak a helyzeten. Nem mondom, hogy nem figyeltem továbbra is oda, a fő étkezéseim továbbra is főként egészséges összetevőkből készültek, de igen, engedtem a csábításnak és nem volt olyan nap (vagy napszakasz) amikor ne nyúltam volna valamiféle édességhez. A sportot is magamhoz képest igencsak hanyagoltam, heti kétszer-háromszor jógáztam, de ez sehol sincsen az amúgy szokásos mennyiségű mozgásadagomhoz képest.
A helyzetemen pedig tovább rontott a sok buli, alkohol és éjszakai evészetek.
A megmentőm megint csak Kayla Itsines volt, aki január elején új ’movement’-tel rukkolt elő. Igaz, én kicsit lemaradtam a kezdés időpontjáról, de 18-án elhatároztam magam, és újrakezdtem Kayla 12 hetes programját.
Kayla-ról annyit kell tudni, hogy személyi edzőként dolgozik, így kialakított egy 12 hetes edzésprogramot (már a második 12 hét is ki van dolgozva) azoknak a nőknek, akik nincsenek a külsejükkel megelégedve, bomba formába szeretnének kerülni, vagy csak szimplán jobb verziójuk szeretnének lenni saját maguknak, erősebbek, izmosabbak szeretnének lenni. A programban heti 3 ’resistence’ workout szerepel, ami a lábra, hasra, kardióra, teljes testes edzésre külön-külön megy rá, és ami általában az embereknek a legszimpatikusabb, hogy összesen 28 percet vesz el a napjukból izzadással. A maradék napokon a hétből be kell iktatni 2-3 LISS edzést, ami egy frissítő gyorsgyaloglást/kocogást takar, ezen kívül egyszer nyújtani kell, ami szintén adott, bár Nekem ezt a jóga jócskán pótolja.
Tehát visszatérve, ezen a héten tartok az ötödik hétnél, nagyon nagyon elszántnak érzem magam, és próbálok annyira odafigyelni az étkezésre, amennyire az Tőlem megvalósítható.
Hogy hogyan nyertem vissza az akaraterőmet ? Úgy gondoltam, hogy senki nem dönthet le annyira a padlóra, hogy elhagyjam magam, és a több éves munkámat magam mögött hagyva újra nekiállhassak a felépíteni az önbizalmamat és azt a testet, amire büszke lehetek, de ami a legfontosabb, hogy jól érzem magamat benne. Az egyetlen szerencsém az volt, hogy időben észrevettem a formáját vesztett hasamat és az egyre csak vastagodó combjaimat. Mindenki más csak azt szajkózta, hogy ne beszéljek hülyeségeket, szeretnének úgy kinézni, mint én most, de akkor is úgy gondolom, hogy az a legfontosabb, hogy én jól érezzem magamat a saját bőrömben, és személy szerint én nem a mérlegre hagyatkozva döntöm el, hogy most elég vékony vagyok-e, megfelelek-e az elvárásoknak, mert az már rég rossz.
Remélem, hogy jó megismerni ezt az oldalamat is, hogy igenis, én is el tudom magam hagyni egy kicsit, nekem is vannak rossz időszakaim, közel sem vagyok tökéletes, és Nekem is ugyanannyit kell dolgoznom a kívánt formáért, mint mindenki másnak. Lehet, hogy közhely, de úgy gondolom, hogy tényleg erről szól az élet, folyamatos küzdelem, és én a testemmel szemben is harcolok, a más kérdés, hogy igyekszem élvezni ezt a harcot, és minden egyes pillanatát élvezni az útnak, még akkor is, amikor ömlik rólam a víz 1 órás edzés után és szívesebben csinálnék bármi mást csak nem a heti kardiót, akkor is, amikor már majdnem sírva fakadok, úgy vágyom egy egész tábla csokira..