Hogyan legyünk céltudatos, határozott nők?

Az elmúlt időszakom elég nehezen telt, sajnos tragédia történt a családunkban, amit még megspékelt egy-egy dolog. Ennek már pár napja, és igaz, időt akarok adni magamnak, hogy felfolgozzam a veszteséget, ami ért, illetve fenntartom a jogot magamnak, hogy bánatos legyek és gyászoljak, viszont ez a bánat annyira a tetőfokára hágott ma reggelre, hogy nagyon gyorsan át kellett formálnom a gondolkozásmódomat és hozzáállást változtatnom, hiszen ha maradt egy kis józan eszem, akkor nem hagyhatom, hogy teljesen magába szívjon a depresszió.
Ezért, mint ilyenkor elég gyakran, Kollár Anna self-love coach könyvéhez nyúltam, A modern istennők kézikönyvéhez, ebből is ahhoz a részhez, ami a leginkább segíthetett jelen esetben rajtam.
Pont tegnap néztem meg egy csodás tanárom ajánlásával is egy videót, ami szintén arra ösztönöz, hogy hogyan lépjünk az álmaink felé, de ez csak azután fog menni, ha tisztában vagyunk azokkal. A videóban azt javasolják, hogy rajzoljuk le, vizualizáljuk a vágyainkat, min szeretnénk változtatni, és mi jó,úgy ahogy van, bár köztudott tény, hogy az ember mindig jobbat akar annál, ami van.
Habár rajzolni még nem volt időm, Kollár Anna sarkallatára leírtam azt a nőt, azt az önképet, amit magamtól elvárok. Nyilván ez egyéntől függ, az én legfőbb óhajtott tulajdonságaim azok, hogy magabiztos, céltudatos, törtető nő legyek, aki tele van álmokkal, és ezeket sorjában meg is valósítja. A másik fő szempont, hogy önálló legyek, önálló gondolatokkal, akit soha, semilyen körülmények között nem befolyásol senki más, hiszen ez a saját életem, csak Nekem van teljes rálátásom rá, és minden tettem az én felelősségem is egyben.
Tehát a feladat,hogy leírjuk, hogy hogyan is látjuk a nőt, akivé válni akarunk, miket csinál másképp, mint a jelenlegi önképünk, milyen tulajdonságokkal bír és mik az álmai, illetve mi alapján hoz döntéseket.
Fontos, hogy ezt a képet jelen időben fogalmazzuk meg, E/1-ben, hiszen ez is sokat segít abban, hogy azonosuljunk Vele. Ami még elhagyhatatlan, hogy mindig pozitív oldalról közelítsük meg a dolgokat, például nem azt fogom leírni, hogy nem vagyok boldogtalan, hanem azt, hogy boldog vagyok.
Ha már előttetek van a kép, hogy mit is vártok el magatoktól, és ezt valamilyen formában papírra is vetettétek, három dolgot nem szabad elfelejtenünk. Hogy mindig a lelki szemeink előtt legyen ez a kép, hogy elhiggyük, hogy képesek vagyunk rá, és hogy cselekedjünk érte.
Nyilván majdnem mindannyian a harmadik pontnál ragadunk le. Nem várja Tőled senki, így Te sem várhatod magadtól,hogy az öledbe hulljanak a dolgok, és nyilván azt sem, hogy rögtön mindegyiket egyszerre valósítsd meg. Ha már mindennap egy valamit teszel azért, hogy elérd, amit szeretnél, már büszke lehetsz magadra. Ami a legfontosabb,hogy élvezd az utat, mégha apránként is haladsz előre.:)

A videó: https://m.youtube.com/watch?v=4vl6wCiUZYc

 

Mentes almás pite

Sziasztok!

Mostanában nem jövök túl sok recepttel, ugyanis szívesen csinálom a jól bevált sós és édes nassolni valókat, viszont most kaptam egy nagyon jó almás pite receptet, amit rögtön ki is próbáltam, persze megváltoztattam jó pár dolgot. Na szóval, végre valamit szívesen osztok meg veletek, mert annyira jól sikerült, hogy fél nap alatt elfogyott az adag, úgyhogy ajánlom, hogy rögtön dupla mennyiséget csináljatok belőle 😀 Természetesen lisztmentes, cukormentes, laktózmentes 🙂

Alapanyagok:
Tészta:
10dkg zabpehelyliszt
-6dkg lenmagliszt
-4dkg rizsliszt (mindent úgy variáltok, ahogy jól esik
-2teáskanál sütőpor
-4 ek laktózmentes tejföl
-1 ek kókuszzsír
-4 ek növényi tej
-1 csipet só
-30 csepp édesítőszer, vagy eritrit (nekem sajnos elfogyott, de mindennel működik:))

Töltelék:
5 db nagy alma
-fahéj
-fél kicsi citrom leve
-1 ek cukrozatlan vaníliás pudingpor
-30 csepp folyékony édesítőszer (Én alig raktam bele, ha elég édes az alma, nem igazán igényli szerintem)

A tészta hozzávalóit összegyúrjuk, annyira kemény állagot kell kapjunk, hogy ne ragadjon, formázható legyen. A tésztát ketté vesszük, kinyújtjuk és az első részét egy sütőpapírral bélelt tepsibe tesszük. Én jó vékonyra nyújtottam, hogy ne a tészta domináljon a végén. Ez után lereszeljük a megpucolt almákat, összekeverjük a töltelék többi összetevőjét(kis vizet is lehet hozzá adni) és az almával összekeverjük. Ha kész, beterítjük vele a tésztát, és a második tésztalapot is ráterítjük az almás rétegre, amit megkenünk tojássárgájával. 200 fokra előmelegített sütőben kb. 30 percig sütjük, míg a teteje aranybarna  lesz. 16442856_10202375225379890_1607787842_o

Jó sütögetést! 🙂

felismerés, avagy ideje észhez térni :)

Éreztétek már úgy, hogy Ti is belefáradtatok a saját szomorúságotokba, kesergésbe, fájdalomba, állandólagos agyalásba?
De mi ilyenkor a teendő ? Mit kéne tennünk, hogy jobban érezzük magunkat, hogy több legyen az önbizalmunk és higgyünk magunkban?
Elvégre szerintem ilyenkor a legnagyobb baj, hogy úgy gondoljuk, hogy sosem lesz jobb a helyzetünk, nem találunk majd olyat, akit ennyire szeretünk, és viszont szeret minket, vagy ha nem szakítás van a dologban, akkor sosem leszünk képesek feldolgozni a történteket.
Szerintem a legjobb megoldás, ha saját magunkban kezdjük el keresni a problémát. Nem arra gondolok, hogy saját magunkat kéne hibáztatnunk, sokkal inkább arra, hogy saját magunkat kell elfogadni, felismerni azokat a dolgokat, amik miatt nem vagyunk képesek saját magunkat elfogadni, gyengének, erőtlennek érezzük magunkat, azt hisszük, hogy soha nem leszünk elég jók, soha nem leszünk képesek valakit boldoggá tenni. Hát az a világ legnagyobb hülyesége.
Miért ne lennénk elég jók ? Miért nem vagyunk hajlandóak elfogadni, hogy Mi igenis, ilyenek vagyunk, és semmi az ég adta világon dolog nincsen, ami miatt mi nem lennénk akárkinek is elegek.
Azt az időt, amit arra használunk, hogy azon agyalunk, hogyan is tegyük  a másikat boldoggá, vagy hogyan legyünk elegek a munkahelyünkön, iskolába, konditeremben, otthon, sokkal inkább arra kéne fordítanunk, hogy magunkat adjuk. Hiszen mindent magunkért teszünk, magunkat akarjuk boldoggá tenni. Én tutira megtanultam, hogy soha, senki nem fogja átvenni a fontossági listámon az első helyet magamtól. Soha nem csak más kedvére akarok tenni, hanem a sajátoméra is. Azt az időt, amit agyalással töltöttem, most inkább cselekedésre fogom használni. Energiát fektetek be, hogy helyt álljak mindenhol, mintsem azon fogok rágódni, hogy vajon elég lesz-e ez. Elég lesz, mert Én ennyit tudok tenni az ügy érdekében.
Nem szépítek, igenis 120% kell az embernek pörögnie ahhoz, hogy helyt álljon a kapcsolatában, otthon, az iskolában, a munkahelyén, és még a saját maga elvárásainak is teljes mértékben megfeleljen. Akkor vagyunk jó úton, hogyha élvezzük ezt a 120%-os pörgést, ha minden egyes napot úgy zárunk, hogy ma is mindent megtettünk, és az útnak minden egyes percét élveztük.
Természetes, hogy úgy érezzük, hogy nem vagyunk elég jók, ha nem szívesen tesszük,amit teszünk. Ha nem is akarunk a párunknak kedveskedni igazán, csak azért tesszük, mert úgy érezzük, hogy muszáj. Hogyan is lennénk elég jók a munkahelyünkön, és tudnánk helytállni, hogyha nem egyáltalán nem is szeretjük azt, amit csinálunk. Miért tudnánk odatenni magunkat az edzéseken, ha nem is akarjuk eléggé elérni a „kitűzött” célunkat ?
Szerintem nem elég valamit hébe-hóba csinálnunk, élveznünk kell az utat/folyamatot.
Bármit csinálunk, ne felejtsük el, hogy a cél mindig a boldogság, ne másnak próbáljunk megfelelni, hanem saját magunknak. Ne azért kezdjünk el egy iskolát, mert a szüleink ebbe kényszerítettek bele. Ne azért járjunk el sportolni, hogy másnak jobban tetszünk, hanem azért, hogy mi szeressük azt a képet, amit a tükörben látunk, és saját magunkra lehessünk büszkék, hiszen ha ez így lesz, majd más is értékelni fogja. Ne dolgozzunk valahol, ahol csak a fizetésünk sok, különben pedig utáljuk minden egyes percét, és alig várjuk, hogy hazaessünk, ahová szintén csak az utálatos hangulatot visszük magunkkal, és majd másokon vezetjük le a munkahelyünkön ránk pakolt feszültséget, ezzel tönkretéve az értékes időnket amit a szeretteinkkel tölthetnénk.
Elég az érdek dolgokból. Szerintem nem én vagyok az egyetlen, aki nem tervezi, hogy a boldogtalanságtól befásulva élje majd 20 év múlva a mindennapjait.