hiány

Vajon meddig ragaszkodunk a bizonytalanhoz ? Vagy meddig vagyunk képesek az után sóvárogni, akik egyértelműen jelét adták, hogy nem szeretnének tovább tudni minket az életükben? Miért ragaszkodunk ahhoz, aki már talán semmit nem érez irántunk ?
Nem értem, ilyenkor hová tűnik belőlem a magam iránt való tisztelet. Miért nem érzem azt, hogy igen is, többet érdemlek annál, minthogy valakire az örökkévalóságig várjak, hogy még hónapokig azt tápláljam magamba, hogy biztos, hogy Ő is azt érzi, mint én.
És vajon képes az ember túllépni valamin, amit teljesen lezáratlannak érez ?
Valamiért nem múlnak az érzelmek, nem enyhül a késztetés, hogy keressem, nem érzem, hogy újra feltöltődne az űr, amit hagyott maga után.