“Your life does not get better by chance, it gets better by chance”

Annyi mindenbe menekülhet az ember, amikor egyszerűen nem látja a kiutat a csalódásból, negatív gondolatokból. A legeslegrosszabb amit ilyenkor tehetünk, hogy saját magunkat kergetjük az őrületbe. Amikor a saját gondolataink foglyává válunk, amikor kombinálunk, túlgondolunk, ahelyett, hogy megpróbálnánk a pozitívumokra koncentrálni, és kiutat találni akkor, amikor úgy érezzük, lejjebb már nincsen.
Ilyenkor választás elé kerülünk. Ami a legegyszerűbb, hogy a rossz utat választjuk, hétvégenként a sárga földig isszuk magunkat, ami egyáltalán nem vezet hosszú távú megoldáshoz, szimplán van pár óránk, amikor az alkohol pár órára kiüríti a fejünket, és más szemszögből látjuk a dolgokat. Persze ez sem garantált, valaki ilyenkor még többet agyal, még többet gondol arra, amit el kellene hessegetnie a fejéből. Ilyenkor jön a mély depresszió, esetleg rászokunk a dohányzásra, elveszítjük az önkontrollunkat és még a mindennapi kötelességeink elöl is elmenekülünk, rontjuk a jegyeinket vagy elhanyagoljuk a munkánkat, netán belekerülünk egy társaságba, ahonnan már nem is fogjuk látni, hogy nem ez volt az egyetlen lehetőségünk. Ha már a saját sorsaink kovácsai vagyunk, ne ezt válasszuk.

Ha ennél erősebb személyiségek vagyunk, megpróbálunk a hobbiinkra összpontosítani, több időt szentelünk azokra a dolgokra, amiket igazán szeretünk csinálni, amik teljesen kikapcsolnak. Elkezdünk rendszeresen konditerembe járni, esténként futunk, sokat olvasunk és több időt is töltünk a barátainkkal. Én is próbálok ezen az úton járni, és bár nem mondom, hogy nincsenek megingásaim, mégis mindig túljutok rajtuk. Vannak rosszabb napjaim, van, amikor az ágyamból sincs kedvem kimászni, de aztán mindig rájövök, hogy fontosabb vagyok ennél saját magamnak.

Felmerül bennem ilyenkor a kérdés, megéri? Én is tudom, tapasztalatból, hogy sok mindent megér az az ember, akibe épp halálosan szerelmesek vagyunk, vagy bármi, amit épp elvesztettünk, bármi ami mélypontra küldött minket. Harcolunk a végsőkig azért, ami úgy gondoljuk, hogy megéri, akikért vagy amikért bármit hajlandóak lennénk feladni. De kérdem Én, megéri? Megéri teljes mértékben tönkre tenni magunkat, saját magunkat idegesíteni a negatív hozzáállásunkkal és túlgondolásunkkal ? Megéri napokat tengődni úgy, hogy nem nézünk előre és nem próbálunk meg mindent megtenni, hogy kimásszunk a gödörből, amibe beleestünk ? Nem ez volt az első, és el kell hogy keserítsek mindenkit, nem is ez volt az utolsó. Lesz még az életünkben ezer megpróbáltatás és ezer gödör, amin muszáj túljutnunk. Lesz még ember, aki meg fog minket becsülni, aki úgy fog elfogadni minket, ahogy vagyunk, aki örül annak, ha minél több időt velünk tölthet és hálát ad az Istennek, hogy mellettünk kelhet fel reggelente, mintsem meneküljön egy kapcsolatból. Lesz még olyan munkahelyünk, ahová szeretünk bejárni dolgozni, és nem érezzük kötelességnek a feladatainkat. Lesz még ezer lecke, amiből tanulhatunk.

Meg kell próbálni gondolkodásmódot váltani, nem a múlt után sírni, ahol meg sem voltunk igazán becsülve, vagy ha mégis, még sem voltunk annyira fontosak, hogy annak a bizonyos személynek a jövőjében is helyet kapjunk. Értékeljük, amink van, a barátainkat, akik nap mint nap mellettünk állnak és meghallgatják a problémáinkat, még ha ezredszerre hallják is azokat. A szüleinket, azt, hogy tető van a fejünk felett, hogy van két lábunk, hogy tudunk járni. Azt, hogy nap mint nap lehetőséget kapunk arra, hogy felálljunk és újrakezdjük, hogy minden egyes új nap új lehetőség a tanulásra, az elfogadásra.
Egy szóval sem mondom, hogy töröljük ki a múltunkat, nyugodt szívvel visszanyúlhatunk hozzá, hiszen hasznunkra válhat. Tanuljunk a hibáinkból, viszont ne hagyjuk, hogy azok határozzanak meg minket. Fogadjuk el saját magunkat, legyünk mindig nyitottak a fejlődésre, és ne féljünk merészek lenni, hogy megvalósítsuk a gyerekkori álmainkat. Megint elég klisésre sikeredett, de ezek azok az alapelvek, amiket hajlamosak vagyunk elfelejteni, elsiklani felettük, holott ezek azok a dolgok, amikbe mindig kapaszkodhatunk, ha szükségünk van rá. Nem emberekbe, nem helyzetekbe, nem a múltunkba, hanem saját magunkba és a hozzáállásunkba.

Advertisements

Mindegy hányszor esünk el, ha fel tudunk állni és emelt fővel tovább menni!

Sziasztok !

Először is minden kedves olvasómtól azt szeretném kérni, hogy amilyen téma érdekel Titeket, és úgy gondoljátok, hogy tudnék  segíteni, vagy kíváncsiak vagytok a véleményemre, akkor légy szíves valamilyen formában ezt tudassátok velem, mert naglove-letteryon szívesen blogolnék és segítenék Nektek abban, amiben tudok, de sajnos elég kötött az a téma, amiben én mozgom, és egyre fogyóban vannak az ötleteim. Szóval valamelyik közösségi platformon támadjatok le könyörögve kérlek Titeket, lehet az a tumblr is névtelenül (rebeccanyitrai.tumblr.com)

 

Most viszont mesélek Nektek arról, hogy hogyan is telik egy napom sportot és étkezést tekintve (más gondolom senkit nem érdekel haha).
Nyár óta nagyon rajta vagyok a rengeteg mozgáson és a tiszta étkezésen, hiszen kár tagadni, felkaptam pár kilót, aminek a mai napig nem tudom a pontos okát, de hát ez már csak így van, néha vékonyabb az ember, néha felkap egy kicsit, el kell fogadni és tenni ellene.
Rengeteg agyalás után, hogy mi lehet a probléma, próbáltam segítségért fordulni. Voltak rosszabb hetek, mikor úgy éreztem, hogy semmi értelme folytatni, mert nem látok semmi változást, sokszor szenvedésnek és erőlködésnek éltem meg a diétát. Amire ez alatt az idő alatt rájöttem, hogy kár türelmetlennek lenni, időt kell adni magunknak és a testünknek, hiszen ha egészséges úton akarunk megszabadulni a felszaladt kilóktól, akkor ez nem egyik napról a másikra megy. A másik, véleményem szerint legrosszabb dolog amit tehetünk, hogyha szenvedünk az úton, hogyha nem próbáljuk meg élvezni azt amit csinálunk, ha nem azért megyünk el futni vagy a kondiba, hogy utána fülig érő vigyorral jöjjünk ki a büszkeség miatt, vagy hogyha nem azért figyelünk oda a kajára, hogy utána boldogan, büszkén nézzünk a tükörbe és mindenkinek elmesélhessük, hogy mekkora kitartással értük el azt, amit kitűztünk magunknak. Nem azt mondom, hogy ne a cél lebegjen folyamatosan a szemünk előtt és ne azért csináljuk, de ha görcsös az egész folyamat, akkor felesleges csinálni az egészet. Ezért célszerű tartani csalónapokat, vagy kipihenni magunkat egy nehéz hét után, mert ha nem tesszük meg, akkor hamar bele lehet fáradni ebbe az egészbe, és feladni félúton. do-it-for-the-damn-you-got-hot
Na, megint elkalandoztam, tehát ott tartottam, hogy segítséget kértem. Mindenki, aki jobban ért ehhez az egészhez, mint én, és azért vannak egy páran (:D) , azt gondolta, hogy rosszul van elosztva a táplálék, nem is a túlzott szénhidrát bevitellel volt a probléma, hanem a rettentően kevés fehérjével, szétsportoltam magam, ami kb heti 4-5 futást jelentett és a többi sportot még nem is mondtam, ezek után pedig nem sűrűn ettem, nem tudott a szervezetem miből gazdálkodni, és úgy raktározott, ahogy csak tudott.
Azóta elég sok dolgot megváltoztattam, és tekintve, hogy kénytelen vagyok elhagyni a glutént ezentúl, a szénhidrát bevitelem is megcsappant, vagy inkább azt mondanám, hogy sokkal jobb forrásokból viszem azt be, mint eddig. (gyümölcs, és magas fehérje tartalmú, paleolit lisztek, köles, hajdina) A fehérjére sokkal jobban odafigyelek, megpróbálok mindennap enni húst vagy halat, ha tehetem kétszer is(eddig kb. heti egyszer ettem húst), illetve mindennap eszem tojást, túrót, görög joghurtot, fehérjével keverve. KidsHealthyEatingPlate_Jan2016
Az eloszlás pedig egyértelmű, reggel mehet a gyümölcs, persze sosem magában, még mindig rajongok a palacsintáért, de eszem fehérjés túróval, gofrival és chia pudinggal is. Délben általában valamilyen húst eszem, a ch pedig a köretből származik, ilyenkor mindig próbálok sok zöldséget is enni, hogy meglegyen a teltségérzet. Délután is mindig igyekszem valamit bekapni, hiszen megpróbálok figyelni a sokszor keveset felállásra, a vacsora pedig mindig ch mentes, általában zöldség, hallal vagy tojással.
A sportot tekintve nem fogok sok újjal szolgálni, mivel mindig nagyon aktív voltam, ez most sincs másképp. Mindennap találok magamnak egy órát a mozgásra, és mindig azt csinálom, amit épp a testem ’megkíván’. Legtöbbször futok, vagy jógázom, de mostanában megint edzek, ha épp rászánom magam, viszont sajnos ezt annyira nem érzem a világomnak. Tudom, hogy kéne, de egyszerűen nem tudom rávenni magam, sokkal jobban esik a szabadban futni egyet. Ez mostanában reggel történik, munka előtt éhgyomorral. Nem tudom, hogy ez kinek tűnik első hallásra kézenfekvőnek és elfogadhatónak, de én nagyon szeretem, akármilyen fura is. Rögtön beindítja a napomat, nem vagyok egésznap fáradt, és nagyon jó érzés tud lenni, hogy mikor elkezded a napot, tudod, hogy ,már az edzést is letudtad, és már erre sincs ’gond’. Nekem mondjuk ez nem gond kérdése, inkább az idővel állok hadilábon párszor. Az éhgyomros edzésnek persze több előnye is van, hiszen ilyenkor a legalacsonyabb a vércukorszint és üresek a glikogénraktáraink is (most biztos azt hiszitek, hogy nagyon okos vagyok, pedig nemrég néztem utána J ) , a lényeg leegyszerűsítve, hogy nem abból nyer energiát a testünk, amit mondjuk 1 órával előbb megettünk, hanem tényleg kénytelen a zsírt égetni. Most már engem biztos, hogy senki nem tud meghatni kifogásokkal, hiszen miután reggel 6-kor felkeltem, megiszom a kis kávémat és zöldteámat, leedzem, és gyakran még a reggelimet+ebédemet is ilyenkor dobom össze. Szóval ha tényleg akarjátok találni fogtok mindenre időt.image1 (19)
Nekem egyébként nagy segítségemre van a Nike+ applikáció, de nagyon jó pl. az endomondo is, hiszen mindig bíztatnak, hogy már csak például fél táv van vissza, számon tartja a saját rekordokat is, amiket meg lehet dönteni, illetve a távot is be lehet állítani, így talán nagyobb akaratereje van az embernek lefutni a kitűzött kilómétereket.
A jógáról most nem szeretnék bővebben beszélni, mivel elég sok kérdést kapok róla, inkább egy külön bejegyzést szeretnék neki biztosítani, hiszen megérdemli.

14045202_10201681959088666_455893301_o

Ha edzésre kerül a sor, akkor még mindig Kayla Itsines BBG programjához nyúlok, hiszen relatív kevés idő alatt ( a BBG-s lányok tudják, hogy ez annyira nem kevés.. 😀 ) nagyon megmozgat, rettentő az izomláz, de garantált az eredmény. Előző posztban tudtok erről a guide-ról részletesebben olvasni.

14075038_10201681959168668_1789792472_o
Remélem valamennyire segítségetekre van ez a poszt is, illetve nagyjából be tudtalak Titeket avatni a napi rutinomba. Soha nem késő belekezdeni ebbe az életmódba, a lényeg a kitartás és az akaraterő, na meg persze az sem mindegy, hogy hogyan áll hozzá az ember ehhez az egészhez.

Rebeka

Daily motivation

Daily motivation

Sziasztok!

Mostanában sokat gondolkozom, hogy miről is írjak nektek, ami valamilyen szinten motivál titeket, erőt ad ahhoz, hogy átállítsátok az agyatokat, és tényleg áttérjetek az egészséges életmódra.
Agyaltam, agyaltam, majd pedig arra gondoltam, hogy mi volt az, ami engem rábírt arra, hogy változtassak.
Sokan úgy állnak neki, mint ahogy én is az átállásom első fázisában. Rágooglizunk rövidebbnél rövidebb, brutálisabbnál brutálisabb diétákra, amik előadják, hogy 8 nap alatt 18 kilótól fogunk megszabadulni, mindezt pedig úgy fogjuk elérni, hogy 10 év múlva még mindig tartani fogjuk a súlyt, amiért annyit szenvedtünk, sőt lehet, hogy még fogyunk is a semmittevéstől.
Hát csalódást kell okozzak, ez az álomvilág. Az én véleményem az, hogyha tényleg búcsút szeretnénk mondani a felesleges kilóktól ÖRÖKRE, akkor nem fog segíteni rajtunk egy csodadiéta sem. Valóban igaz, hogyha koplalunk egy hetet, akkor adunk is le, és a jövőheti esküvőn, szalagavatón pár centivel karcsúbb lesz a derekunk, de senki ne próbálja nekem megmagyarázni, hogy ez így is fog maradni, pláne azok után, hogy a saját bőrömön is tapasztaltam, hogy nem így van.
Sajnos az életünkben egyre nagyobb szerepet kapnak a gyors dolgok. Sajnos ez nem így megy. Hosszú idő? Igen. Nehéz lesz? Igen. Kifogod bírni? Igen. Megéri? IGEN.
Az elején tényleg nehéz, de úgy gondolom, hogy minden egyes pillanata az egészséges életmódnak megéri, és meg fogjátok magatoknak köszönni 10-20 év múlva, hogy így döntöttetek. Soha nem felejtem el, hogy eleinte mennyi borzalmasan néztem a salátámra, mennyire nem élveztem, aztán rájöttem, hogy mennyire változatos ez az életmód, mennyire könnyű jókat enni egészséges alapanyagokból és ami a legfontosabb, hogy mennyivel jobban érzem magam a bőrömben.
Nem mondom, hogy nincsenek olyan napjaim, akikor egy bálnának érzem magam, vagy amikor rettenetesen bűntudatom van valami étel miatt, vagy azért, mert kihagytam az aznapi tornát. De igenis, az esetek kilencven százalékában nagyon jól érzem magam, büszke vagyok arra, amit elértem, magabiztos vagyok és elégedett. 3 éve számoltam vissza a napokat, hogy mikor lesz már vége az aktuális diétának, sanyargattam magam, és semmi eredménye nem volt a kínlódásnak.
Ma itt vagyok, egészség tudatos, 10 (vagy már több) kilóval könnyebb, edzett és nagyon boldog, amellett, hogy imádok enni, és abszolút nem rágódom azon, hogy most hány kalóriát ettem meg, vagy 2 falattal többet ettem, mint amit a diéta megengedett.
Amit ebből az egészből kiakartam hozni az az, hogy állítsátok át az agyatokat, ne áltassátok magatokat azzal, hogy könnyű lesz, mert nem lesz könnyű. Akkor fog sikerülni, hogyha tényleg nagyon szeretnétek megvalósítani a céljaitokat, tesztek is érte, és nem szenvedésnek fogjátok fel, mert akkor az egésznek semmi értelme.
Hagyjatok fel a fogyi bogyókkal, a 3 napos, 1 hetes diétákkal, egyetek egészséges, rostban gazdag, teljeskiörlésű dolgokat, vegyétek a fáradtságot elmenni mozogni, sétálni napi rendszerességgel, és meg lesz az eredménye.
Szerintem senki ne várja, hogy sikerülni fog a kitűzött cél idő,energia, elszántság befektetése nélkül, aminek az alappillére az állandóság. Ha egyszer nem sikerül, ne hátrálj meg, hanem állj fel, és próbáld újra. Ne a tökéletes pillanatra várj, hanem kezd el most.

Reasons why I love running and you should as well

Sziasztok!

Mostanában rengeteget futok, tök mindegy, hogy 10 órakor érek haza, vagy csak unatkozom este itthon, és egyre jobban megszerettem ezt a mozgásfajtát. Tudom, hogy eddig is sokszor istenítettem már a futást az előző posztokban, de most már nem csak hogy ‘kötelezőnek’ érzem, hogy elinduljak, hanem egyszerűen igénylem is, tényleg meg lehet szeretni, és higgyétek el, hogy Nektek is sikerülni fog.

Hogy ösztönözzelek Titeket, összeszedtem pár okot, hogy miért is jó futni, és hogy milyen okokból kéne nektek is beleszeretni ebbe a sportágba.

-pozitív hatással van a szívre és az érrendszerre
-segít a fogyásban
-van fél órád csakis saját magadra
-energetizál
-gyorsítja az anyagcserét
-izzadsz, ami az egyik legjobb érzés
-kellemesen elfáraszt egy hosszú nap után
-fejleszti a koncentrációs képességet
-tehát jobb lesz az eredményed a tanulás terén is
-az exed féltékeny lesz, amikor meglát
-fuss, hogy egészséges legyél
-hogy motiváld a környezetedben lévő embereket
-hogy büszke legyél magadra
-hogy büszke legyen az anyukád
-hogy te legyél A szexi csaj a társaságból
-az érzés miatt futás után
-hogyha kedved tartja ehess,amit szeretnél, bűntudat nélkül
-hogy láss eredményeket és fejlődést
.hogy lásd, mire képes a tested
-csináld az after fotóért
-hogy boldog legyél amikor belenézel a tükörbe
-hogy vehess cuki sportruhákat, cipőket
-hogy ne érezd magad kínosan bikiniben
-hogy magabiztos legyél és erős
-hogy kitartó legyél és céltudatos
-hogy jobb emberré válj
-hogy a jobb eredmény érdekében ehess szénhidrátot
-márpedig mindannyian imádjuk a szénhidrátot
-mert a legjobb bosszú egy jó test birtokában lenni

nike-athelete-woman-running-sport-wallpapers

Hi everyone!

I’ve been running a lot recently, I don’t really care if it’s 10 o’clock in the evening or I just have some time or I’m just bored. I love this kind of motion more and more. I am aware of my enthusiasm about running in my previous posts, but now, it’s not a ‘duty’ to go for a run. Instead of obligation, I go with pleasure, I feel like I need to, I really believe that running can be a lovable leisure time activity and you are able to love this sport just like me. I try to do my best to prove you I’m right.

In case of inspire you all, I’ve collected a few reasons why running is fun, and why you should love this sport as much as I do.

-it’s good for your heart and circulatory system
-it helps you to lose weight
-you have half on hour just for yourself
-half an hour isn’t much time
-it gives you a load of energy
-it fastens your metabolism
-you will sweat, which is one of the best things ever
-it makes you tired after a long day
-it improves your ability to concentrate
-so it will help you to receive better grades at school
-your ex will be fricking jealous when he sees you
-run, to be healthy
-to motivate the people who you are surrounded with
-to be proud of yourself
-to make your mommy proud
-to be The attractive girl from your company
-because of the feeling after running
-to have a cheat meal whenever you want without remorse
-to see results and improvement
-to have cute sport clothes and shoes
-to gain a huge amount of will power and endurance
-to feel happy when you see your reflection
-not to be ashamed in your bikini
-to feel confident and strong
-to be the best version of you
-because of the carbs that you will need to have better results
-and you know we all love carbs af
-because the best revenge is having a good body

Kisses, Rebecca