Fals kép? Avagy ki is vagyok én valójában?!

Nem is tudom , hol kezdjem. Nem is tudom, hogy mi a célom ezzel a poszttal, mégis belekezdek. Talán bizonyítani akarok. Talán magamnak, vagy a külvilágnak. Talán csak meg szeretném mutatni, hogy milyen is vagyok, az igazi énemet, mert egyáltalán nem szégyellem. Szerintem rengetegen vagyunk olyanok, akik pörgetjük lefelé az instagramot, és mást sem látunk, csak tökéletes lányokat tökéletes élettel, fenszi kajákkal, gyönyörű autókkal, hatalmas lakásokkal és drágábbnál drágább ruhákkal. Hát ki akarná vajon megosztani az ezekhez képest ‘silány’ életét egy olyan közösségi platformon, ahol csak a versengés megy.
Hogy őszinte legyek, én sem vagyok különb, én is csak olyan szelfit rakok ki, ahol korrekt sminkben vagyok, és tuti, hogy olyan szögből készült a kép rólam, hogy ne látszódjon a fejemen a legfrissebb pattanásom. Számomra a legelszomorítóbb tény, hogy tudom, hogy ez még természetesnek számít. Nem élek azokkal az snapchat effektekkel, amik felismerhetetlenné teszik az embereket, nincs 100000 Ft-os MAC készletem, hogy még azt is eltüntessem a fejemről, ami eddig lehetetlenségnek tűnt, nem szerekesztem szét a képeimet, sőt még a melleimet sem tolom fel, hogy elhitessem a követőimmel, hogy igenis, még ezzel is meg vagyok áldva, mert nem.
Ezzel egyáltalán nem azt szeretném mondani, hogy én kicsit sem torzítom el önmagamat, mert ez nem igaz.

Hogy ki is vagyok én valójában? Mi az amit láttok, és mi az ami teljesen máshogy történik valójában.
Azzal szeretném elkezdeni, ami számomra a legfontosabb üzenet a közösségi oldalamon. A tiszta étkezés, inkább egyensúly, a mozgás, a jóga fontossága az életemben.
Nos, ezzel nem lőttem mellé annyira, hiszen ezeknek a dolgoknak mind nagyon fontos szerep jut az életemben. Hát akkor be kell valljak valamit. Ne higgyetek el Nekem mindent. Nem, nem az a lány vagyok, aki állandóan salátát eszik, nyilván ez látszik is rajtam, sokszor csúszik le egy-egy olyan dolog, aminek talán nem kellene. Vagy talán mégis. Úgy gondolom, ha kimozdulok végre a barátnőmmel egy cukrászdába, és uramisten nem rendelkeznek paleo sütivel, biztos, hogy szívesen fogom választani a gesztenyepürét, vagy a rétest. Nem, abszolút nem érzem rosszul magam miatta. A legtöbb emberrel ez így van, valaki ezt meg is mutatja, valaki nem.
A mozgás valójában más tészta, mert azt tényleg imádom csinálni, jelenleg büszkén elmondhatom, hogy heti háromszor edzek, emellett amikor csak időm engedi, jógázom. Ez sem teljesen úgy néz ki, mint az instagramon, hiszen általában 10 perc megy el a jógára szánt időmből, hogy megpróbáljak egy olyan képet lőni, amit vállalok is, tökéletes póz, has behúz (nem mintha ez a jógában nem lenne alap követelmény), fancsali képet leváltani a fejemről, hiszen amúgy mindjárt megszakadok vagy kettétörök, stb. Szerintem a lányok 80%-nak nincs olyan teste, mint amit a neten mutogat. Hiszen ha már kitesszük magunkat, nyilván még vékonyabbnak próbálunk tűnni, ergo behúzzuk a hasunkat, ráadásul a mai világban már a thigh gap is must-have, azaz popsi kitol, derék kettétörik, de legalább úgy nézünk ki az ikeás tükrükben, ami persze alapból nyújtja az embert, mintha még a combunk között is hatalmas lyuk tátongana. Szóval, csalódás vagy sem, nekem is ikeás a tükröm, és én sem úgy nézek ki benne, mint ahogy vasárnap délután a bundás kis pizsimben. Azt meg majdnem elfelejtettem, hogy nem, nekem sincs kedvem minden egyes nap edzeni,és sokszor úgy érzem, hogy el fogok vérezni abban a 28 percben, amit edzéssel töltök, vagy épp majdnem leborulok a kondiban a futópadról szanaszét izzadva, és még az is megesik, hogy ez 2 km után történik, nem 12 után. Szerintem ezzel sem vagyok egyedül, még sem látok olyan képeket az Instagram sztorikban, hogy 1,5 km-nél van lefényképezve a futógép, mert az azért milyen ciki lenne már..
A másik dolog, amit szintén annyira nem reklámozok, mégis iszonyú fontos az életemben, az az iskola. Igen, én is ott töltöm az időm nagy részét, sőt, magolok is rendesen, hiszen mindent megteszek azért, hogy megkapjam az ösztöndíjat, így segítve a saját és a szüleim helyzetét is egyben. Amikor nem az iskolában ülök, akkor épp a nővérem ruhaboltjában tengetem a mindennapjaimat, és próbálok minden alkalmat megragadni, hogy keressek egy kis pénzt, mert sajnos az sem hullik az ember ölébe, mint ahogy azt az instagramon előadjuk. Ami a legszörnyűbb, hogy a közösségi felületeken minden annyira egyszerűnek tűnik. Mindenfajta kemény munka nélkül jutnak az emberek a legjobb ruhákhoz, amiknek az árától nem egyszer kétszer estem hanyatt, mégis vágyom rá, hogy egyszer én is viselhessem azokat. Holott az én Hugo Boss pulóverem sem a boltból van, csak rohadt nagy szerencsém volt egy turkálóban.
Bevallom, hogy én sem rakom ki a saját oldalamra akkor a szobámat, amikor a legnagyobb kupleráj van, és azt sem osztom meg, hány kutya él velünk együtt, mert az édesanyám egyszerűen képtelen nem befogadni őket, pedig nagyon jól tudja, hogy már nem kéne, és neki is csak púp a hátán.
A kapcsolatok nagy részét is felszínesnek találom, mutatjuk, hogy a nap 24 órájában milyen csodás minden, és én is azok közé tartozom, akik mérhetetlen irigységet éreznek, amikor látnak valakit, aki soha nem osztja meg a világgal, hogy esetleg valami probléma lenne, azt, hogy igenis tele van az életünk vitákkal, egyetnemértéssel, nézeteltérésekkel, olyan napokkal, amikor annyira a padlón érezzük magunkat, hogy az ágyból sincs kedvünk felkelni, legyen ez azért, mert összevesztünk a párunkkal, vagy csak nem találjuk önmagunkat, esetleg megint meggondolatlanul csináltunk valamit, amit természetesen nem kellett volna.
Nem tudunk őszintén örülni semminek, hiszen előbb nyomjuk fel az új ajándékunkról a képet az instára, minthogy megköszönjük annak, aki meglepett vele minket.
Saját magunkban keressük folyamatosan a hibát, úgy gondoljuk, hogy nekünk milyen borzalmas az életünk, hiszen nem olyan, mint akit követnek 4000+ an, csak jó történik velük, tele vannak jó cuccokkal, mindig rend van körülöttünk, emellett még semmi dolguk sincsen, és még kompromisszumot sem kell kötniük senkivel és semmiért, hiszen szóba sem jöhet az, hogy valaki ne úgy ugorjon, ahogy ők fütyülnek.
Szeretnék mindenkit, aki minimálisan is ezt érzi megnyugtatni. Nekik is vannak rossz napjaik, rossz heteik, és lehet, hogy megvan mindenük, de valószínűleg nekik más helyen defektes az életük. És itt magamat is egy kalap alá veszem ezekkel az emberekkel, mert én sem vagyok az, akit láttok, ha csalódás, ha nem. Nem csak a sportról és a mosolygásról szól az életem, ha nekiállok főzni, odaégetek mindent, sokszor áll a bál nálunk is, közel sem mondanám a mindennapjaimat stresszmentesnek, viszont mindennap küzdök azért, hogy kicsit jobb legyen. Nem vagyok egy könnyű,elragadó természetű, sokkal inkább az ellenkezőjét mondanám. Mégis hálás vagyok azért, amim van, és véletlenül sem panaszkodásnak szántam ezt a kis irományt, csak szeretném én is belátni, és másokat is belátásra bírni, hogy egy hatalmas fals kép van előttünk , és közel sem arról szól az élet, amit a közösségi médián látunk.

Nyitrai Rebeka

So simple yet so good

Sziasztok! 

Nem tudom, hogy ki látta már egy-két sztorimban, illetve képemen a banánkenyeret. Na, én annyira szeretem, hogy kb. minden hétre megsütöm magamnak, igaz, mindig csak szerdáig tart ki, mert ez hidegen, melegen is egyszerű. 
Már amióta először megsütöttem, azóta meg szeretném veletek osztani ezt a borzasztóan egyszerű, ám de annál finomabb reggeli ötlet receptet, de szerintem nasinak is tökéletes. 
Természetesen, mint mostanában minden amit sütök, liszt-cukor- és laktózmentes, tele jó, tápláló összetevőkkel. 
Ez alkalommal muffinként sütöttem meg őket, mert fel szerettem volna avatni az új szilikonformáimat, azonban annyira nem javaslom, mert habár a tetejük az aranybarnámnál is sötétebb színűre pirult (finoman sikerült megégetni:D), a belseje még mindig kicsit nyers hatást keltett, bár ez engem annyira nem zavar, sőt.. Szóval ha tehetitek, csináljátok egy kisebb jénaiban, abban lesz igazán “kenyér”, bár köze nincs így sem a kenyérhez. 😀
A receptet idő, és ötlethiány miatt nem posztoltam eddig, de végre sikerült belecsempésznem valami saját dolgot, így megint egy agyoncsavart Rebekás recepttel állok elő Nektek. 🙂

Hozzávalók
-másfél bögre liszt (nekem 1/3 rizsliszt, 1/3 kókuszliszt, 1/3 zabliszt)

-3 db érett banán dsc_6304
-2 db tojás
-fél bögre laktózmentes joghurt, vagy görög joghurt 
-1 db répa lereszelve
-fél csomag sütőpor
-1 teáskanál vanília eszencia 
-1-2 evőkanál nyírfacukor, vagy folyékony édesítő
-1 csipet só
opcionális: étcsokoládé, szárított vörös áfonya

Elkészítés
A banánokat összenyomkodjuk, és minden hozzávalót összeborítunk. A kapott tésztát botmixerrel homogénné varázsoljuk, majd belekeverjük az ‘opcionális’ hozzávalónkat a tésztába. Ezt egy jénaiba borítjuk, és 200 fokon kb 20 percig sütjük. Én a biztonság kedvéért tűpróbázni szoktam, mivel elég nehezen keményedik meg belül a banánkenyér.
Fogyasszátok hidegen, melegen, szerintem csodás.

dsc_6310
Rebeka

An obsession, a deep love, yoga

Mindenki, aki követ valamelyik közösségi platformon, vagy valamennyire képben van a mindennapjaimmal, az tudja, hogy a “legújabb” (bár már másfél éve tart) megszállottságom a jóga lett, ennek a csodás sportnak szentelem a szabadidőmet, a reggeleket, a szabad estéket.


Én is, ugyanúgy ahogy szerintem jó sokan közületetek, azt gondoltam, hogy ez a sport nagyjából semmi másból nem áll, mint nyújtásból és meditációból, körülbelül úgy álltam hozzá, amíg nem tudtam róla semmit, mint a sakkhoz.
Mivel soha, tényleg SOHA nem tartoztam a hajlékonyabb emberek közé, és a lehajolás és én például külön kategória volt, illetve amíg az összes táncostársam a spárgától elkezdve mindenre képes volt, nekem pedig mindig csak ezeknek az imitálása jutott, ezért legvadabb álmaimban sem képzeltem, hogy a jóga az a sport, amit nekem találtak ki. Elég érdekes, mert ilyen téren nyitott embernek érzem magam, úgy gondolom, hogy majdnem minden mozgásformával tudok azonosulni. Hát, lényeg a lényeg, a jógát nem soroltam ide, akármilyen felkapott is az utóbbi időben.


Az én kis csodám, avagy a nagy fordulat akkor következett be, amikor egy drága ismerősöm (♥) elkezdte a jóga oktató tanfolyamot, majd hosszas unszolás után elrángattak engem és a kis családomat egy csoportos jóga órára.
A legelső próbálkozásaim a dinamikus jógafajtához köthetők, illetve a legszimplább hatha jógához. Anno nekem is hihetetlen volt, hogy csupán egy hónap alatt hihetetlenül látványos eredményeket,javulást értem el, és rádöbbentem, hogy igenis van bennem perspektíva ehhez a sporthoz.


Hogy mi fogott meg a jógában? Ezt a mai napig nem igazán tudom szavakba önteni. Talán az, hogy számomra ez jelentette, mai napig jelenti a legnagyobb kihívást. Hogy a rohanó hétköznapokban van egy órácskám, amit csak magamra szentelek, csak magamra koncentrálok. Csak én és a szőnyegem. Én is teljesen hülyeségnek tartottam azt a sok körítést, amit a jógához kapcsolunk. Hogy megtalálod a lelkedhez vezető utat, hogy jobban megismered önmagad. Ma már semmiféle ilyet nem tartok hülyeségnek. Amióta jógázom, hiszek a test-lélek-szellem háromszögében, hiszem, hogy mindegyik kell a tökéletes egyensúlyhoz, és ha az egyik valamilyen szinten el van nyomva, akkor soha nem lesz az ember tökéletesen kiegyensúlyozott és boldog.14045202_10201681959088666_455893301_o
Amikor a szőnyegen vagyok, elfelejtek minden problémát, nincsenek negatív gondolatok, mindent és mindenkit kizárok. A másik dolog, ami miatt szerelembe estem ezzel a sportággal, hogy az együtt gyakorlókból kialakult egy kis család, amelynek az összes tagja fanatikussá vált, ami teljesen összehozott minket.
Hogy hozzak egy kicsit lényegesebb,hasznosabb infot, hogy ti is képben legyetek: A jogának elég sok alfaja van, a legismertebb és elterjedtebb a hatha jóga, ami a pozitív és negatív energiák egyensúlyára van kiélezve. Ennek is több típusa van, a ‘gerinc jóga’, ami szerintem elég hülyeség, mert minden jóga gerinc jóga egyben. De ilyen pl. a női jóga is. Van még a bikram-jóga, amely 26 ászanából tevődik össze (pózból), mindez melegben történik. De van akrojóga, flow, stb. Én már kb. egy éve astangázom, a jógán belül ez az, ami számomra tökéletes. Az astangát legjobban a tánchoz tudnám hasonlítani olyan téren, hogy egy ‘koreográfiából’ épül fel, mindig ugyanaz az ászana jön ugyanaz után, vannak álló, ülő ánaszák, illetve napüdvözletekkel ‘melegedünk’ be, az ászanákat pedig le is vezetjük. Úgy nevezett vinyászákkal vannak összekötve a pózok, ez biztosítja, hogy a gyakorlat folyamatos, elég fárasztó is egyben, fizikai és mentális energiát is igényel.

Amit minden kezdőnek javaslok, hogy fogadjon meg, az egyértelműen az, hogy ne astangával kezdjen. Emellett fontosnak tartom, hogyha nem is engedheted meg magadnak, hogy folyamatosan csoportos órára járj, legalább az elején próbálj meg párszor elmenni, hogy elsajátítsd a napüdvözletet, az alap pózokat, és ezekhez kapjál kellő segítséget, mert nagyon fontos, hogy ezeket helyesen csináld. Ezek után szerintem nyugodtan lehet gyakorolni youtube videókra otthon, de most már egy csomó ebook is segítséget nyújt az otthoni jógázóknak.

Namaste xx

Salty snacks, my life

Sziasztok!

Tudom, hogy már legalább három hasonló recept van a blogomon, de mivel ez a kedvenc nasim, így próbálom finomítani a receptet, melyik a legfinomabb és legkalóriaszegényebb, eddig szerintem ez felelt meg legjobban az elvárásaimnak. Ezt a receptet a Salátagyár oldalán találtam, és igazán megtetszett, de mivel se dia wellness lisztem, plusz 80g sajtot sem akartam belesütni a kis rudacskákba, szokás szerint formáltam a recepten (konkrétan átírtam az egészet) hogy passzoljon az én világomhoz, na meg ahhoz, ami épp a hűtőben volt. Nos, lássuk, hogy alakult:

Hozzávalók 
50 dkg zabliszt
60 dkg rizsliszt
40 dkg tökmagliszt (ezeket nyilván úgy és olyan liszttel variáljátok, ahogy jól esik)
12,5 dkg túró
1 teáskanál só
5 dkg puha kókuszzsír
3 evőkanál zsírszegény joghurt
1 tojás (szétválasztva)

Elkészítés
Először  a liszteket, a túrót és a sót összedolgozzuk a kókuszzsírral, amennyire csak lehetséges. Lehetőleg tényleg puha legyen a kókuszzsír, különben elég makacsul ragaszkodik a szilárd formájához. Ezt követően a tojást szétválasztjuk, a sárgáját a tésztához adjuk, majd a joghurtot is hozzáöntjük a tésztához, és addig gyúrjuk, amíg homogén tésztát nem kapunk.
Egy gyúródeszkán kinyújtjuk a formát, ilyenkor lehet hajtogatni, aki tudja hogyan kell, és van hozzá energiája. A tetejét megkenjük a maradék tojás fehérjével. Tetszés szerint felcikkezzük a tésztánkat, és kedvenc magjainkkal, sajttal szórjuk meg a tetejét. Így már mehet is az előmelegített sütőbe kb. 20 percre, amíg aranybarnára nem sül.

DSC_6279
Szerintem csak úgy eteti magát, isteni. Aki esetleg megcsinálná, az tudja a dolgát, instagramon lehet megjelölni, várom, hogy lássam a műremekeket. 🙂

DSC_6284        DSC_6285DSC_6291
Rebeka

Gyors, diétás receptek a sulis időszakra

Sziasztok !

Mivel kezdődik az iskola, megint sokan bajban vannak a kajálással, kaptam is ezzel kapcsolatban levelet, miszerint jó lenne, ha a következő poszt gyors,egyszerű és persze diétás receptekből állna, ami valljuk be, kicsit nehéz lesz megvalósítom, hiszen már egy posztban most augusztusban kb. az összes gyors receptet kilőttem, de megpróbálok minden tőlem telhetőt.

Amivel először is kezdeni szeretném, hogy ne az legyen a gyors megoldás, hogy a suliban vesztek valamit. Ha egészségesen akartok étkezni, akkor elkerülhetetlen az előrekészülés, muszáj dobozolunk, időt szánnunk arra, hogy mit fogunk másnap enni. Én szerintem amióta egyetemista vagyok, talán kétszer vettem kaját az iskola kávézójában, ami nem számít soknak a többiekhez viszonyítva, akiknél ez a szám a napi, nem az éves járatuk a ”büfébe”. Szóval ne szégyelljetek dobozolni. Tőlem mindennap minimum egy ember megkérdezi, hogy mit eszem, hogy lehet ezt szeretni, hogy tudok csak azért felkelni fél órával előbb, hogy normálisan tudjak reggelizni az iskolában is.

Nekem a reggelit a legegyszerűbb mindig megoldani, hiszen ilyenkor szoktam megengedni magamnak a szénhidrátot is, ahogy gondolom Ti is, tehát ilyenkor dobozolom a zabkását hidegen gyümivel, amit hála az égnek hidegen is imádok. Simán elviszem a proteinpalit is dobozban, abszolút nem csinálok belőle ügyet. 😀  A ’tradicionális’ receptet is sokszor használom, azaz a két tojás+banán kombót, de néha megcsinálom az egy fokkal időigényesebb változatát is: fél bögre liszt, fél bögre zsírszegény vagy növényi tej és egy tojás, na meg mehet bele egy kis sütőpor is, valamilyen édesítővel. Ezek magában is nagyon finomak, de lehet enni gyümölcsökkel, vagy fehérjés joghurttal akár, nekem ezzel a kedvencem. Ha nagyon nincs kedvetek ilyenekkel szórakozni, akkor reggelre nyugodtan mehet a tk, szénhidrátcsökk. pékáruból szendvics, sok zöldséggel.

Ebédre összeszedtem nektek néhány receptet, bár a csirke+saláta+egészséges köret számomra mindig nyerő, és akármennyire is unalmasnak tartják sokan, annyi zöldséggel és körettel tudunk már ügyeskedni a konyhában, hogy egyszerűen kizártnak tartom, hogy unalmas legyen a párosításuk.  Köretként szerintem tökéletes a karfiol és brokkolipüré is.
Amiket találtam a neten, azokat viszont megosztom Veletek, nekem ezek voltak a legszimpibbek.

Joghurtos csirkemell
Hozzávalók
csirkemell vékonyra szeletelve
1 pohár natúr joghurt
fokhagyma

bors
olívaolaj vagy szőlőmagolaj
koriander
oregano
bazsalikom

A fűszerekkel és a fokhagymával ízesítitek a joghurtot, majd ebbe beleforgatátok a húst. Ennek a legjobb, ha hűtőben lesz egy darabig. Ha állt egy kicsit és összeértek az ízek, akkor kevés olivaolajon/kókuszzsíron kisütitek a husikat, amivel bármivel tálalható.
A másik ehez hasónlító recept, amire rábukkantam, az a fokhagymás, joghurtos csirkemell tk tésztával. Pofonegyszerű. 🙂

Hozzávalók:
tk/szójabab/nocarb tészta
görög joghurt
csirkemell
só/bors/fokhagyma

Elkészítés
A csirkemelleket apróra vágjuk, és amíg megsülnek egy serpenyőben, addig a görög joghurtból és a fűszerekből öntetet csinálunk. Miután összekevertük a csirkemellet a joghurttal, kifőtt tésztára öntjük rá.

Töltött cukkini

Hozzávalók:
1 egész cukkini
300g csirkemell
1 db vöröshagyma
100g light mozzarella
10g kókuszzsír

Elkészítés
A hagymát apróra vágjuk és kókuszzsíron megpiriítjuk, majd ugyanezt tesszük a csirkemellet,amit tetszés szerint ízesítünk. A cukkini belsejét kikanalazzuk, beletöltjük a husit, megszórjuk sajttal, és előmelegített sütőben kb. 20 percig sütjük.

Sonkába tekert csirkemell
Na, ez tényleg a legegyszerűbb. Csirkemell sonkába tekerjük a csirkemell csíkokat és minimális kókuszcsíkon megsütjük őket. Bármilyen körettel tökéletes.

Padlizsán alapú pizza

Hozzávalók:
1 nagy padlizsán
250g darált hús
ketchup (cukormentes)
zsírszegény sajt

Elkészítés
A padlizsánt felkarikázzuk, majd megpakoljuk a feltéttel. A korongokat sütőpapíron kb 15-20 perc alatt készre sütjük.

Cukkinis fasírt

Hozzávalók:
300g cukkini
250g darált hús
1 tojás
fűszerek
40 g zabliszt/aprószemű zab

Elkészítés
Lereszeljük a cukkinit, és megpróbáljuk kinyomni belőle a vizet. és az összes alapanyagot összekeverjük, amikből kis fasírtokat gyártunk. Kevés zsiradékon készre sütjük őket. Tepsiben is nyugodtan lehet, így kb 40 perc alatt készülnek el. Ebédre tökéletes.

Rakott zöldbab (ugyanígy működik: cukkini, padlizsán, karfiol stb.)

Hozzávalók: (4 adag)
800g zöldbab
600g darálthús
300g natúr joghurt
250g sajt (light)

Elkészítés
Összekeverjük a darált húst a zöldbabbal, fűszerekkel ízesítjük, majd egy tepsibe nyomkodjuk a keveréket. Ezt sütőben sütjük alufóliával letakarva, amíg meg nem puhul, majd leöntjük a joghurttal és megszórjuk a reszelt sajttal és visszarakjuk a sütőbe amíg meg nem sül.

Spenót (tojással, husival isteni.)

Hozzávalók:
450g fagyasztott spenót
2 ek zabliszt
kókuszolaj
só, 4 gerezd fokhagyma
minimális tej

Elkészítés:
Kevés vízben tűz felett kiolvasztjuk a spenótot, majd egy másik lábasban rántást csinálunk (minimális kókuszolajhoz két evőkanál zablisztet teszünk és addig keverjük amíg habos állagú nem lesz. Ha ezzel megvagyunk minimális tejet öntünk rá és homogénné keverjük vele a rántást. Ezután a sózott,fokhagymával ízesített olvasztott spenótot hozzáadjuk és rottyantunk rajta egyet. Én így készítettem, remélem nektek is összejön. 😀

Most hirtelen ezek jutottak eszembe, de nézzetek körül a blogon, mert rengeteg használható, gyors receptet osztottam már meg, amiket nem akarok kétszer leírni. A reggeliket is nyugodtan ehetitek ebédre szerintem.

Jó étvágyat nektek! 🙂

Mindegy hányszor esünk el, ha fel tudunk állni és emelt fővel tovább menni!

Sziasztok !

Először is minden kedves olvasómtól azt szeretném kérni, hogy amilyen téma érdekel Titeket, és úgy gondoljátok, hogy tudnék  segíteni, vagy kíváncsiak vagytok a véleményemre, akkor légy szíves valamilyen formában ezt tudassátok velem, mert naglove-letteryon szívesen blogolnék és segítenék Nektek abban, amiben tudok, de sajnos elég kötött az a téma, amiben én mozgom, és egyre fogyóban vannak az ötleteim. Szóval valamelyik közösségi platformon támadjatok le könyörögve kérlek Titeket, lehet az a tumblr is névtelenül (rebeccanyitrai.tumblr.com)

 

Most viszont mesélek Nektek arról, hogy hogyan is telik egy napom sportot és étkezést tekintve (más gondolom senkit nem érdekel haha).
Nyár óta nagyon rajta vagyok a rengeteg mozgáson és a tiszta étkezésen, hiszen kár tagadni, felkaptam pár kilót, aminek a mai napig nem tudom a pontos okát, de hát ez már csak így van, néha vékonyabb az ember, néha felkap egy kicsit, el kell fogadni és tenni ellene.
Rengeteg agyalás után, hogy mi lehet a probléma, próbáltam segítségért fordulni. Voltak rosszabb hetek, mikor úgy éreztem, hogy semmi értelme folytatni, mert nem látok semmi változást, sokszor szenvedésnek és erőlködésnek éltem meg a diétát. Amire ez alatt az idő alatt rájöttem, hogy kár türelmetlennek lenni, időt kell adni magunknak és a testünknek, hiszen ha egészséges úton akarunk megszabadulni a felszaladt kilóktól, akkor ez nem egyik napról a másikra megy. A másik, véleményem szerint legrosszabb dolog amit tehetünk, hogyha szenvedünk az úton, hogyha nem próbáljuk meg élvezni azt amit csinálunk, ha nem azért megyünk el futni vagy a kondiba, hogy utána fülig érő vigyorral jöjjünk ki a büszkeség miatt, vagy hogyha nem azért figyelünk oda a kajára, hogy utána boldogan, büszkén nézzünk a tükörbe és mindenkinek elmesélhessük, hogy mekkora kitartással értük el azt, amit kitűztünk magunknak. Nem azt mondom, hogy ne a cél lebegjen folyamatosan a szemünk előtt és ne azért csináljuk, de ha görcsös az egész folyamat, akkor felesleges csinálni az egészet. Ezért célszerű tartani csalónapokat, vagy kipihenni magunkat egy nehéz hét után, mert ha nem tesszük meg, akkor hamar bele lehet fáradni ebbe az egészbe, és feladni félúton. do-it-for-the-damn-you-got-hot
Na, megint elkalandoztam, tehát ott tartottam, hogy segítséget kértem. Mindenki, aki jobban ért ehhez az egészhez, mint én, és azért vannak egy páran (:D) , azt gondolta, hogy rosszul van elosztva a táplálék, nem is a túlzott szénhidrát bevitellel volt a probléma, hanem a rettentően kevés fehérjével, szétsportoltam magam, ami kb heti 4-5 futást jelentett és a többi sportot még nem is mondtam, ezek után pedig nem sűrűn ettem, nem tudott a szervezetem miből gazdálkodni, és úgy raktározott, ahogy csak tudott.
Azóta elég sok dolgot megváltoztattam, és tekintve, hogy kénytelen vagyok elhagyni a glutént ezentúl, a szénhidrát bevitelem is megcsappant, vagy inkább azt mondanám, hogy sokkal jobb forrásokból viszem azt be, mint eddig. (gyümölcs, és magas fehérje tartalmú, paleolit lisztek, köles, hajdina) A fehérjére sokkal jobban odafigyelek, megpróbálok mindennap enni húst vagy halat, ha tehetem kétszer is(eddig kb. heti egyszer ettem húst), illetve mindennap eszem tojást, túrót, görög joghurtot, fehérjével keverve. KidsHealthyEatingPlate_Jan2016
Az eloszlás pedig egyértelmű, reggel mehet a gyümölcs, persze sosem magában, még mindig rajongok a palacsintáért, de eszem fehérjés túróval, gofrival és chia pudinggal is. Délben általában valamilyen húst eszem, a ch pedig a köretből származik, ilyenkor mindig próbálok sok zöldséget is enni, hogy meglegyen a teltségérzet. Délután is mindig igyekszem valamit bekapni, hiszen megpróbálok figyelni a sokszor keveset felállásra, a vacsora pedig mindig ch mentes, általában zöldség, hallal vagy tojással.
A sportot tekintve nem fogok sok újjal szolgálni, mivel mindig nagyon aktív voltam, ez most sincs másképp. Mindennap találok magamnak egy órát a mozgásra, és mindig azt csinálom, amit épp a testem ’megkíván’. Legtöbbször futok, vagy jógázom, de mostanában megint edzek, ha épp rászánom magam, viszont sajnos ezt annyira nem érzem a világomnak. Tudom, hogy kéne, de egyszerűen nem tudom rávenni magam, sokkal jobban esik a szabadban futni egyet. Ez mostanában reggel történik, munka előtt éhgyomorral. Nem tudom, hogy ez kinek tűnik első hallásra kézenfekvőnek és elfogadhatónak, de én nagyon szeretem, akármilyen fura is. Rögtön beindítja a napomat, nem vagyok egésznap fáradt, és nagyon jó érzés tud lenni, hogy mikor elkezded a napot, tudod, hogy ,már az edzést is letudtad, és már erre sincs ’gond’. Nekem mondjuk ez nem gond kérdése, inkább az idővel állok hadilábon párszor. Az éhgyomros edzésnek persze több előnye is van, hiszen ilyenkor a legalacsonyabb a vércukorszint és üresek a glikogénraktáraink is (most biztos azt hiszitek, hogy nagyon okos vagyok, pedig nemrég néztem utána J ) , a lényeg leegyszerűsítve, hogy nem abból nyer energiát a testünk, amit mondjuk 1 órával előbb megettünk, hanem tényleg kénytelen a zsírt égetni. Most már engem biztos, hogy senki nem tud meghatni kifogásokkal, hiszen miután reggel 6-kor felkeltem, megiszom a kis kávémat és zöldteámat, leedzem, és gyakran még a reggelimet+ebédemet is ilyenkor dobom össze. Szóval ha tényleg akarjátok találni fogtok mindenre időt.image1 (19)
Nekem egyébként nagy segítségemre van a Nike+ applikáció, de nagyon jó pl. az endomondo is, hiszen mindig bíztatnak, hogy már csak például fél táv van vissza, számon tartja a saját rekordokat is, amiket meg lehet dönteni, illetve a távot is be lehet állítani, így talán nagyobb akaratereje van az embernek lefutni a kitűzött kilómétereket.
A jógáról most nem szeretnék bővebben beszélni, mivel elég sok kérdést kapok róla, inkább egy külön bejegyzést szeretnék neki biztosítani, hiszen megérdemli.

14045202_10201681959088666_455893301_o

Ha edzésre kerül a sor, akkor még mindig Kayla Itsines BBG programjához nyúlok, hiszen relatív kevés idő alatt ( a BBG-s lányok tudják, hogy ez annyira nem kevés.. 😀 ) nagyon megmozgat, rettentő az izomláz, de garantált az eredmény. Előző posztban tudtok erről a guide-ról részletesebben olvasni.

14075038_10201681959168668_1789792472_o
Remélem valamennyire segítségetekre van ez a poszt is, illetve nagyjából be tudtalak Titeket avatni a napi rutinomba. Soha nem késő belekezdeni ebbe az életmódba, a lényeg a kitartás és az akaraterő, na meg persze az sem mindegy, hogy hogyan áll hozzá az ember ehhez az egészhez.

Rebeka